kénytelen

Hungarian

Etymology

From the noun kény +‎ -telen.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkeːɲtɛlɛn]
  • Hyphenation: kény‧te‧len
  • Rhymes: -ɛn

Adjective

kénytelen (comparative kénytelenebb, superlative legkénytelenebb)

  1. (predicatively) forced, compelled, obliged (to do something)
    Kénytelen leszek elmenni oda. ― I will have to go there.
  2. (used as an adverb) against one’s will, reluctantly (no choice but to do)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kénytelen kénytelenek
accusative kénytelent kényteleneket
dative kénytelennek kényteleneknek
instrumental kénytelennel kénytelenekkel
causal-final kénytelenért kénytelenekért
translative kénytelenné kénytelenekké
terminative kénytelenig kénytelenekig
essive-formal kénytelenként kénytelenekként
essive-modal kénytelenül —
inessive kénytelenben kénytelenekben
superessive kénytelenen kényteleneken
adessive kénytelennél kényteleneknél
illative kénytelenbe kénytelenekbe
sublative kénytelenre kénytelenekre
allative kénytelenhez kénytelenekhez
elative kénytelenből kénytelenekből
delative kénytelenről kénytelenekről
ablative kénytelentől kénytelenektől
non-attributive
possessive - singular		 kénytelené kényteleneké
non-attributive
possessive - plural		 kénytelenéi kénytelenekéi

Derived terms
Compound words

See also
  • Category:Hungarian auxiliary verbs

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading
  • kénytelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.