két

• IPA^(key): [ˈkeːt]

• Audio

  (file)

• Rhymes: -eːt

From Proto-Uralic *käktä.[1][2]

két

1. two (only as counter before nouns)

   Synonym: kettő

   két ember ― two people

• To avoid misunderstanding, két may be clarified as kettő; compare hét (“seven”).
• The numeral két (“two”) and the adjective kis (“small, little”) can only stand adjectively, before a noun (e.g. két alma (“two apples”) and kis alma (“a small apple”)). If they were to occur on their own (possibly also inflected), predicatively, or in reference to a whole noun phrase, the terms kettő (“two”) and kicsi (“small”) must be used instead: Csak kettő van (“There are only two”), Csak kicsi van (“There is a small one only.”) The same applies to compound numerals like tizenkét and tizenkettő (“twelve”). In terms of distribution, két and kis are like English sick (sick people ~ két/kis alma) while kettő and kicsi resemble ill (they are ill ~ csak kettő/kicsi van). The longer forms are definitely broader in use as they may also occur adjectively, whether for emphasis or as a form of colloquialism. As a rule of thumb, the short variants (két, kis) never stand on their own.

(Non-institutionalized adjectival compounds with single-element numerals [excerpt]):
kétezres, kétmilliós, kétmilliárdos, kétbilliós; kétméteres, kétcentis, kétkilós, kétdekás, kétgrammos, kéttonnás, kétliteres; kétwattos, kétamperes; kétperces, kétórás, kétórai, kétórányi, kétnapi, kétnapos, kéthetes, kétheti, kétéves, kétévi, kéthavi; kétpercenként, kétóránként, kétnaponta, kétnaponként, kéthetente, kéthetenként, kéthavonta, kéthavonként, kétévente, kétévenként; kétfokos, kétfokú, kétirányú, kétoldalas, kétoldalú, kétkötetes, kétdimenziós, kétszázalékos, kétkerekű, kétfős, kétfőnyi, kétnyelvű, kétgyerekes / kétgyermekes, kéttagú, kételemű, kétrészes, kétemeletes, kétrétegű, kétszintes, kétablakos, kétajtós, kétüléses, kétjegyű, kétpontos, kétszavas, kétbetűs, kétsoros; kétforintos, kétdolláros, kéteurós; kétlábú, kétágú, kétfejű, kétkezű, kétkarú, kétszemű, kétfülű, kétlevelű.

(This etymology is missing or incomplete. Please add to it, or discuss it at the Etymology scriptorium.)

két

1. (obsolete, poetic) doubt (only with possessive suffixes)

   Synonyms: kétség, kétely

• (two): két in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• (doubt): két in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

From Proto-Katuic *kɛt, *kɛɛt.

• IPA^(key): [kɛt]

két 

1. small

• (Hà Nội) IPA^(key): [kɛt̚˧˦]
• (Huế) IPA^(key): [kɛt̚˦˧˥]
• (Hồ Chí Minh City) IPA^(key): [kɛk̚˦˥]

Attested as kéc in the Dictionarium Anamitico-Latinum (1838) and Đại Nam Quấc âm tự vị (1895). It is not clear if this spelling was etymological or if it simply reflected the /k/-/t/ coda merger (both dictionaries were based on the Southern dialects).

(classifier con) két • (鴶, 𪁄, 鴼)

1. (chiefly Southern Vietnam) parrot

   Synonym: vẹt

From French caisse.

(classifier cái, chiếc) két

1. safe; strongbox; coffer; lockbox
2. case (used to store glass bottles of beer or soft drink)