kímélet

Hungarian

Etymology

kímél +‎ -et (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkiːmeːlɛt]
  • Hyphenation: kí‧mé‧let
  • Rhymes: -ɛt

Noun

kímélet (usually uncountable, plural kíméletek)

  1. regard, consideration

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kímélet —
accusative kíméletet —
dative kíméletnek —
instrumental kímélettel —
causal-final kíméletért —
translative kíméletté —
terminative kíméletig —
essive-formal kíméletként —
essive-modal — —
inessive kíméletben —
superessive kíméleten —
adessive kíméletnél —
illative kíméletbe —
sublative kíméletre —
allative kímélethez —
elative kíméletből —
delative kíméletről —
ablative kímélettől —
non-attributive
possessive - singular
kíméleté —
non-attributive
possessive - plural
kíméletéi —
Possessive forms of kímélet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kíméletem —
2nd person sing. kíméleted —
3rd person sing. kímélete —
1st person plural kíméletünk —
2nd person plural kíméletetek —
3rd person plural kíméletük —

Derived terms

Further reading

  • kímélet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.