kölcsönösség

Hungarian

Etymology

kölcsönös (“mutual”) +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkølt͡ʃønøʃːeːɡ]
  • Hyphenation: köl‧csö‧nös‧ség
  • Rhymes: -eːɡ

Noun

kölcsönösség

  1. reciprocity, mutuality (the characteristic of being reciprocal, e.g. of a relationship between people)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kölcsönösség —
accusative kölcsönösséget —
dative kölcsönösségnek —
instrumental kölcsönösséggel —
causal-final kölcsönösségért —
translative kölcsönösséggé —
terminative kölcsönösségig —
essive-formal kölcsönösségként —
essive-modal — —
inessive kölcsönösségben —
superessive kölcsönösségen —
adessive kölcsönösségnél —
illative kölcsönösségbe —
sublative kölcsönösségre —
allative kölcsönösséghez —
elative kölcsönösségből —
delative kölcsönösségről —
ablative kölcsönösségtől —
non-attributive
possessive - singular
kölcsönösségé —
non-attributive
possessive - plural
kölcsönösségéi —
Possessive forms of kölcsönösség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kölcsönösségem —
2nd person sing. kölcsönösséged —
3rd person sing. kölcsönössége —
1st person plural kölcsönösségünk —
2nd person plural kölcsönösségetek —
3rd person plural kölcsönösségük —

Derived terms

  • kölcsönösségi

Further reading

  • kölcsönösség in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.