kezük

Hungarian

Etymology

kéz (“hand”) +‎ -ük (“their”, possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkɛzyk]
  • Hyphenation: ke‧zük

Noun

kezük

  1. third-person plural single-possession possessive of kéz

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative kezük —
accusative kezüket —
dative kezüknek —
instrumental kezükkel —
causal-final kezükért —
translative kezükké —
terminative kezükig —
essive-formal kezükként —
essive-modal kezükül —
inessive kezükben —
superessive kezükön —
adessive kezüknél —
illative kezükbe —
sublative kezükre —
allative kezükhöz —
elative kezükből —
delative kezükről —
ablative kezüktől —
non-attributive
possessive - singular
kezüké —
non-attributive
possessive - plural
kezükéi —
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.