nyelvű

Hungarian

Etymology

nyelv (“tongue”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɲɛlvyː]
  • (file)
  • Hyphenation: nyel‧vű
  • Rhymes: -vyː

Adjective

nyelvű (not comparable)

  1. -language, -speaking
    angol nyelvű regények ― English-language novels
    angol nyelvű lakosság ― English-speaking population
  2. -tongued, with a …… tongue (having a specific kind of tongue)
    piros nyelvű kutya ― red-tongued dog
    csípős nyelvű ― sharp-tongued
  3. -lingual
    kétnyelvű ― bilingual

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative nyelvű nyelvűek
accusative nyelvűt nyelvűeket
dative nyelvűnek nyelvűeknek
instrumental nyelvűvel nyelvűekkel
causal-final nyelvűért nyelvűekért
translative nyelvűvé nyelvűekké
terminative nyelvűig nyelvűekig
essive-formal nyelvűként nyelvűekként
essive-modal — —
inessive nyelvűben nyelvűekben
superessive nyelvűn nyelvűeken
adessive nyelvűnél nyelvűeknél
illative nyelvűbe nyelvűekbe
sublative nyelvűre nyelvűekre
allative nyelvűhöz nyelvűekhez
elative nyelvűből nyelvűekből
delative nyelvűről nyelvűekről
ablative nyelvűtől nyelvűektől
non-attributive
possessive - singular
nyelvűé nyelvűeké
non-attributive
possessive - plural
nyelvűéi nyelvűekéi

Coordinate terms

Derived terms

Compound words
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.