szüksége

Hungarian

Etymology

szükség +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsykʃeːɡɛ]
  • Hyphenation: szük‧sé‧ge

Noun

szüksége

  1. third-person singular single-possession possessive of szükség

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szüksége —
accusative szükségét —
dative szükségének —
instrumental szükségével —
causal-final szükségéért —
translative szükségévé —
terminative szükségéig —
essive-formal szükségeként —
essive-modal szükségéül —
inessive szükségében —
superessive szükségén —
adessive szükségénél —
illative szükségébe —
sublative szükségére —
allative szükségéhez —
elative szükségéből —
delative szükségéről —
ablative szükségétől —
non-attributive
possessive - singular
szükségéé —
non-attributive
possessive - plural
szükségééi —

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.