vége
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈveːɡɛ]
Audio (file) - Hyphenation: vé‧ge
- Rhymes: -ɡɛ
Noun
vége
- (often with a possessive suffix) third-person singular single-possession possessive of vég, literally, “its end”
Declension
See also the other possessive-suffixed forms of vég.
| Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | vége | — |
| accusative | végét | — |
| dative | végének | — |
| instrumental | végével | — |
| causal-final | végéért | — |
| translative | végévé | — |
| terminative | végéig | — |
| essive-formal | végeként | — |
| essive-modal | végéül | — |
| inessive | végében | — |
| superessive | végén | — |
| adessive | végénél | — |
| illative | végébe | — |
| sublative | végére | — |
| allative | végéhez | — |
| elative | végéből | — |
| delative | végéről | — |
| ablative | végétől | — |
| non-attributive possessive - singular |
végéé | — |
| non-attributive possessive - plural |
végééi | — |
Derived terms
Compound words
Expressions
- minden jó, ha a vége jó
- se vége, se hossza
- száz szónak is egy a vége
- vége szakad
- vége van
Further reading
- (1): vég in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.